2016. augusztus 11., csütörtök

2. fejezet

2. fejezet




Narrátor: A céhbe való visszaéréskor Rogue megmutatta Reikának a szobáját. Na igen, a szoba egész rendezett volt. Reika először azt hitte, hogy Rogue csak viccelt azzal, hogy pont az ő szobájuk mellett van az üres szoba, de tévedett. A vékony falakon áthallatszott hang alapján Reika megtudta állapítani, hogy Rogue beszél. Fáradtan borult le az ágyra, majd kis nyöszörgés után a táskájához nyúlt. Kivette belőle a Heti Mágus című magazint, majd belelapozott. Máris az első oldalon ismerős arcokat látott viszont.
-Pusztítások Magnólia déli részén-olvasta hangosan.-Úgy vélik, hogy ebben is a Fairy Tail keze van, ami szinte 100%.
Nevetve dőlt hátra az ágyon, majd tovább lapozott. Következő oldalakon Lucy-san, Erza-san es Mira-san pózoltak fürdőruhában.
-Gondolom ez is valamilyen munka miatt csinálták.
Miután lerakta az újságot, erős árnyék felhő bujt ki ruhája ujjan keresztül.
-Már megint?-ideges tekintettel nézett végig magán, majd azonnal felszívta az árnyékot.
Miután lezuhanyozott ez a probléma ismét felmerült. Csak ekkor mar a szomszéd szobába is terjedt belőle.

Reika: Sietősen az ablakhoz rohantam, merthogy nyitva volt és féltem, hogy ha Rogue vagy valaki más meglátja akkor kérdezősködni fognak, és megfogadtam, hogy többé nem beszélek róla. Fontos, hogy nem használok mágiát. Van, de nem használom. Rossz emlékek fűznek hozzá.
És ekkor jött az, amitől a legjobban féltem. Rogue hangja az ajtón túlról.
-Bejöhetek?-hallottam az irtó helyes fiú hangját, akibe semmi kétség első látásra beleszerettem.
-Pillanat-kiabáltam vissza, majd a táskámba hajigáltam mindent ami akkor éppen szükségtelen volt.
-Reika?
-Vá-várj!!
Még néhány percig pakolásztam (félelmetes, hogy fél óra alatt mennyi hülyeséget kivettem a táskámból) majd beengedtem.
Gyerekek csak egy szó: ORRVÉRZÉS!!
Fekete bő felső, fekete hosszú, laza anyagból készült bőszárú nadrág. Tökéletesen nézett ki, csak lehet, hogy a kelleténél is tovább bámultam, amit észre is vett, és zavartan néztünk egyszerre másfele.
-Miben segíthetek?-kérdeztem, majd visszafordultam felé.
-Az előbb valami szokatlan árnyékot láttam a szobánkból.
-T-tényleg, én észre se vettem
-De azért szólj, ha bármi baj van, oké?-mélyen a szemembe nézett, majd egy bizonytalan bólintással válaszoltam.
Végül ismét egyedül lettem a szobában.
Semmi kétség. Őrülten beleszerettem.

Másnap reggel kipihenten keltem. Szerencsére az éjszaka folyamán nem ismétlődött meg az esti eset. Fogalmam sincs, hogy ez minek a jele, de olvastam valahol, hogyha egy mágus sokáig nem használja a mágiáját akkor az magától is előjön. Az én esetemben is ez történhetett...
A táskámhoz ugrottam és kivettem a ruhámat. Egy fekete rövidnadrág és egy fehér ejtett vállú felsőt. Összepakoltam a táskámat és már éppen indultam volna az ajtóhoz amikor kopogtak.
-Bejöhetek?-hallottam egy addig ismeretlen lány hangját.
-Persze
Majd benyitott. Egy fehér hajú barna szemű lány. Kedvesen mosolygott rám, ami engem is mosolyra késztetett.
-Szia-köszönt barátságosan majd közelebb lépett hozzám.
-Szia-köszöntem vissza egy kicsit félénken.
-Yukino vagyok, és te?
-Reika-feleltem zavartan majd a földre szegeztem a tekintetem.
-Akkor te vagy az a lány.
-Ezt hogy érted?-mondtam egy kicsit szórakozottan.
-Akiről tegnap este Frosch beszélt.
-Mi-miket mondott?-kérdeztem idegesen amire Yukino-san  csak jót nevetett.
-Hát jó-kezdte el majd leült az ágy szélére és mutogatta hogy üljek le én is.-Végig arról beszélt hogy milyen kedves volt tőled hogy visszahoztad. Meg olyanokról is hogy Rogue-nak nagyon szimpatikus vagy.
-Ööööööö....
-Mi az?
-Csak hülyéskedett azzal, hogy Rogue-nak szimpatikus vagyok ugye?
-Hát azt nem tudhatjuk-mondta majd megigazította a csatot a hajában.-Amúgy mi szél hozott Crocus-ba?
-Kíváncsiságból-feleltem egyszerűen.-Mindenki az itt megrendezett Nagy Mágia játékokról beszélt,  meg hogy itt található Fiore második legerősebb céhe. 
Figyelmesen bólintott, és mosolyra húzta a száját.
-De szerintem pár nap múlva megyek is tovább.
-Miért?
-Mert így szoktam. Elmegyek egy városba nézelődök egy kicsit, és tovább megyek.
-Szeretsz utazgatni?
-Hát igen. De nem is az utazgatás meg a nézelődés hajt.
-Hanem mi?-kíváncsian nézett rám.
-Keresem a helyem-néztem magam elé.-Tudom nyálasan hangzik, de nem tudom hova tartozok. Gyerek koromba ért egy nagy tragédia, ami miatt azt éreztem, hogy sehol nincs helyem.
-Akkor kis korod óta utazgatsz?
-Nem. A 22. szülinapomkor hagytam el azt a céhet ahol addig kisegítő voltam.
-Nem voltál tag?
-Nem. Felajánlották, de elutasítottam.
-Na és miért?
-Mert ha kiléptem volna akkor utána egyikükkel sem tarthattam volna a kapcsolatot. Amit utólag nagyon sajnáltam volna. Mindenki sokat segített.
-Értem-nézett rám mosolyogva.-Azért ha tovább is maradni szeretnél szólj.
-Köszönöm. Ez nagyon kedves-mosolyogtam vissza.-De a céh mester nem fogja bánni?
-Nem.-nézett rám szórakozottan.-A céh mester a barátom.
?????
-Jah, értem.
-Na és mit tervezel mára?-dőlt hátra az ágyon én meg csak néztem ki a fejemből.
-Fogalmam sincs. Szerintem nézelődök egy kicsit a városban.
-Jól hangzik. Mondanám, hogy elkísérlek, de segítenem kell a többieknek. A mester holnap visszajön.
-Esetleg maradjak segíteni?-kérdeztem bár semmi kedvem nem volt hozzá, de bunkóság lett volna nem felajánlani.
-Kedves tőled, de nem kell.
-O-oké.
-Nah-pattant fel az ágyról.-Én megyek is. Majd később. Szia
-Szia.
Felkaptam a kis táskámat belepakoltam minden fontos dolgot (pénz, csoki, egy város térkép) és elindultam. Már épp a kapun mentem ki amikor ismerős hangokat hallottam.
-De légyszi Rogue menjünk már fel hozzá-mondta Fro.
-Nincs hozzá kedvem-felelte Rogue egyhangúan.-Menj fel egyedül.
Huncut mosolyra húztam a számat és elbújtam, egy oszlop mögé.
És amikor az oszlop közelében voltak hirtelen előugrottam és egy bu-val ijesztettem meg őket. Vagyis csak Fro-t, aki nevetve borult fel, Rogue pedig csak szemöldökét felhúzva állt és azzal a tipikus "ezek hülyék?" fejével nézett minket. Miután felsegítettem Fro-t Rogue-ra nézünk, akinek az arcán megjelent egy halvány mosoly.
-Pont hozzád akartunk menni-mondta Fro mosolyogva.
-Tch.-mondta Rogue.-Csak te akartál hozzá menni.
-De a lelked mélyén te is jönni akartál.
Erre Rogue csak lazán megvonta a vállát, és rám emelte a tekintetét.
-De amúgy hová mész?-lassan végignéz rajtam, amitől az arcom fehérből vörösre váltott.
-Városnézésre-feleltem mosolyogva.
-Elkísérjünk?-tette fel a kérdést Fro, amitől persze Rogue egyből harapott.
-Megígértem Yukino-nak hogy segítünk-mondta idegesen, persze Yukino nekem azt mondta, hogy csak pár emberrel megcsinálják a dolgot.
-De Yukino azt mondta pár emberrel megcsinálják-hallgattam Fro és Rogue vitatkozását, amit hamar meguntam ezért kicsit arrébb lépve hagytam el.
-Csönd legyen!-szóltam rájuk dühösen.-Hagyjátok.Megleszek egyedül is.-hátrafordulok.Mindketten ledöbbenve néztek rám.-Kedves vagy Fro, hogy elakartál jönni velem.-majd Rogue felé fordultam akire csalódottan emeltem a fejem.-Te meg, ha nem akarsz velem jönni, akkor azt mondd, ne találj ki mindenféle hülyeséget. Csak azért mert beszéltem Yukino-val, s egy szóval se emlitette, hogy ti is segítetek neki. Ennyi.
Fro csalódottan néz maga elé, Rogue  döbbenten néz maga elé. Visszafordultam és már indultam is, amikor éreztem,hogy valaki megragadja a kezem. Odanézek és látom, hogy Rogue a kezemet szorongatja, Fro pedig elém repül. Gúnyosan a fiú szemébe nézek, és villantok egy gúnyos mosolyt.
-Na mivan? Yukino-nak mégse kellett segíteni?
-Nem erről van szó-mondta Fro, és leszállt elém.-Csak Rogue kicsit zavarba....
A srác gyorsan befogta a száját, majd zavartan oldalra nézett.
-He?-néztem rájuk full értelmesen, mire Rogue csak legyintett egyet.-Amúgy miért jöttetek utánam?
-Hát...-kezdte Rogue, majd zavartan fordult oldalra.-Nem hagyhatom, hogy egy magad fajta lány egyedül mászkáljon a fővárosban.
-Ahaaaaaa...-nyújtom el az a-t.-Mit értesz egy 'magam fajta lány' alatt?
-Tudod, nem vagy csúnya. És ha rádtámadnak, ki fog megvédeni, ha nem én?
Mosolyogva legyintettem egyet.
-Hát oké.
Ó, még annyi mindent nem tudtok rólam... De nem is baj.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése